A Kortárs Hallgatói Tanácsadó Közösség és a Kateketikai Iroda közös szervezésében immáron második alkalommal rendeztük meg a Hittanár – Mester – Nap című rendezvényt.
Hat hitoktató, egy moderátor és a kérdések. Így kell ezt csinálni! Lehetőséget kell biztosítani a hallgatóknak és az érdeklődőknek, hogy kapcsolatba kerüljenek olyan személyekkel, akik „benne vannak a mély vízben,” vagyis szakmabeliek.
Három régebb óta és három rövidebb ideje hitoktató katekéta jelent meg a „ Ha tudtam volna… másképp csináltam volna? című kerekasztal beszélgetésen. A moderátor, Szalainé Milasin Katalin, pontos és nagyon élet ízű kérdéseket tett fel. Mind a hatan találkoztunk már ezekkel a kérdésekkel munkánk és életünk folyamán. Pl.: Mi az, amit megtanultak az időbeosztásról az évek során? Hogyan egyeztethető össze a magánélet a munkával? Melyek a hiteles katekéta ismérvei, jellemzői? Hol a határa a virtuális térben történő kapcsolattartásnak?
Válaszaink közt voltak: Mindenre elegendő időt kell szánni, hogy az ember összhangban legyen önmagával. Így meg kell tanulnunk időt szakítani a munka mellett, családunkra, pihenésre és Istenre. Hitoktatói munkánk a jó cél érdekében sem lehet kárára a családi életünknek. Ezt az időbeosztást tanulni kell. Az, hogy hol és mikor vagyunk elérhetőek, meddig jelentkezünk telefonon a hívásokra, vagy, hogy a modern internetes világban (pl. Facebook …), ki milyen kapcsolatot teremt tanítványaival vagy azok szüleivel, ez nagyon változó. Mondhatnám, hogy személyfüggő. Ugyanúgy, mint az is, hogy hogyan tudjuk összeegyeztetni a magánéletünket katekéta voltunkkal. Ebből is látható, hogy a hitoktatók mennyire sokrétűek! Nem unalmas az életünk, inkább vagány!
Jó kérdések, melyekre igyekeztünk jó válaszokat adni. Beszélgettünk. Nem egyfajta kérdezz- felelek játékot játszottunk, hanem kiegészítve egymás mondandóját, kapcsolódva az előttünk szólóhoz, igyekeztünk megadni hallgatóságunknak a leghitelesebb képet arról a munkáról, amit végzünk ebben a modern világban. Ott ülve hitoktatótársaim között, szembesülve elmondásaikból ugyanolyan dolgokkal, melyek nálam is megjelennek, reményt sugárzó, ösztönző erőként töltött el. Merem állítani, hogy ez a beszélgetés nekünk is jót tett, nem csak a hallgatóságnak. A hangosan kimondott szavak, választ adtak több csendben lapuló kérdőjelre.
