Embernek talán soha, intézménynek is ritkán adatik meg, hogy a 115. születésnapját ünnepelje. A Gál Ferenc Főiskola Békési Szakképző Iskola, Gimnázium és Kollégium ezen szerencsések közé tartozik, hiszen az elmúlt évszázadot végigélve, küzdelmes korszakokban is töretlenül szolgálta a szakképzés ügyét. Úgy tartottuk helyesnek, hogy ezen a rendezvényen azokkal a munkatársakkal együtt idézzük fel az elmúlt időszak fontosabb eseményeit, meghatározó sarokpontjait, akik megteremtették az alapokat, részesei voltak a békési szakképzés fejlődésének, akik áldozatos munkájukkal hozzájárultak az intézmény mindennapos életéhez, így már nyugdíjas éveiket töltő kollégáinkat is meghívtuk erre a megemlékezésre.
Szlota József igazgató úr szubjektív elemeket sem nélkülöző köszöntője után Varga Sándor nyugalmazott tanár, városvédő elevenítette fel azokat az évtizedeket, amelyekben intézményünkben tanított, valamint az iskolát alapító Farkas Gyulától indulva érintette a helyi mezőgazdasági és ipari képzés kezdeteit, utána pedig – sok humorral – mesélt azokról a mára legendássá vált tanárokról, akik emberöltőket neveltek a kétkezi munka szeretetére. Élvezetes és tanulságos történetei szívmelengetőek voltak, szeretettel hallgattuk.
Az ünnepség következő részében egy kis bejárást tettünk a régi, százéves épületben, ahol a legkorábbi tablók is helyet kaptak. Itt talált méltó helyet Farkas Gyula szobra, azé a néptanítóé, aki 1902-ben a Wenckheim Krisztina grófnő által felajánlott telken a szó konkrét és absztrakt értelmében is letette az iskolánk alapjait. Szigorú tanító hírében állott, aki azonban kijárt a szántóföldre a tanítványok gyakorlatát követni, és a tanyavilágot vetítőgéppel járva népszerűsítette a korszerű ismereteket.
Nem csak a múltról, hanem a jövendőről is illik ilyen napokon gondoskodni. Hégely László tanár úr, aki a hatvanas évektől a kilencvenes évekig tartozott a munkatársaink közé, s a szakemberektől és volt diákjaitól is elismert tekintélye a szakmának, nyugdíjas korára sem veszített lendületéből: az ő kezét dicséri városunk Tündérkertje, azaz egy olyan csemetekert, amelyben a régi, néha elfeledett, háttérbe szorult gyümölcsfajtákat oltják ifjú alanyba – ez talán jelképe is lehet a tudásnak, amit intézményünkben ad át egyik generáció a másikának. Amivel kedveskedett nekünk, s egyúttal remélhetőleg évtizedeken keresztül szolgálja még a tanítványainkat: a Törpe tündérkert, tucatnyi törpe alanyra oltott gyümölcsfa, a százéves épület keleti oldalán, amelyek növekedését az arra járók is figyelemmel kísérhetik, a rajtuk termett gyümölcs a jövendő ifjúságának jut. Elültetésükben a 10. C osztály tanulói segédkeztek – talán ők emlékezhetnek majd meg azokról a mostani napokról, amelyek számukra tűnnek majd évtizedek múlva hősinek.
Végezetül álljon itt Szlota József igazgató úr beszéde:
Kedves Vendégeink, Munkatársaim!
A régi időkben a magyar nép és az arisztokrácia körében az a szokás járta, hogy jeles eseményekkor egy- egy fácskát ültettek. A kert, a kastélypark bővülése jelezte a meghatározó események sokaságát, törzsük vastagodása, lombkoronájuk terebélyesedése az idő múlását.
Ezt a szép és megható hagyományt elevenítettük fel mi is több mint 10 évvel ezelőtt, amikor a végzős osztályok az iskola parkjában szerenád alkalmával elültetik az idő múlását jelző facsemetéket.
Nagy nap ez a mai, mert Törpe Tündérkert avatóra is alkalmunk nyílt. A méltán híres Békési Tündérkert mintájára – ahol ősi magyar gyümölcsfafajtákat őriznek nagy gonddal és szeretettel – életre hívtunk itt a 115 éves első iskolaépület előtt egy törpe tündérkertet.
Ennek a kertnek szimbolikus jelentősége is van. Emlékeztet mindnyájunkat arra, hogy a gyümölcsfa olyan, mint a gyermek, melynek nevelését, gondozását miránk, pedagógusokra, és a pedagógusok munkáját segítő munkatársakra bízták.
Nagy a feladat és a felelősség is.
Hosszú évek gondos, kitartó, előremutató és jól megtervezett munkája kell ahhoz, hogy majd évek múltán meglássuk munkánk első gyümölcseit. De elég csak egy kis lazítás, és máris vadhajtások jelenhetnek meg. És lehet, hogy ez a gyümölcs elsőre kicsit férges, savanyú, vagy nem túl sok, de a mi munkánk van benne. De nem csak a gyümölcs nyújt kellemes élményt, hanem a fejlődés látványa, a tavasz virága, vagy a fa hűs árnyéka is. Idővel és szakértelemmel ápolva minden fa meghozza gyümölcsét.
Szilágyiné Szabó Ágnes
