Az V. Hírvivők Konferenciát „Égni kiégés nélkül - kötelességeink hálójában" címmel a Gál Ferenc Főiskola Nevelés- és Társadalompszichológiai Tanszéke szervezte meg, ami a SZEGEPI-vel együttműködésben egyúttal 5 órás pedagógus-továbbképzés is teljesíthető volt.
Időpont: 2018. szeptember 21. 9.00-13.30
Helyszín: Gál Ferenc Főiskola (6720 Szeged, Dóm tér 6.)
A HÍRVIVŐK konferenciasorozat ötödik rendezvényére került sor 2018. szeptember 21-én a Gál Ferenc Főiskolán. A 2014-ben indult HÍRVIVŐK konferenciák az évek során tárgyalták a közösség- és kapcsolatépítés, a kapcsolatok helyreállításának, az értékkereső társadalom és az értékadó közösségek, a család-közösség-egyház, az elengedés és újrakezdés kérdését.
Az idén „Égni kiégés nélkül - Kötelességeink hálójában” címmel rendezték meg a konferenciát, a kiégés kérdését járva körbe. A humán szférában dolgozó szakemberek között alig akad olyan ember, akinél előbb vagy utóbb ne jelentkeznének a lelki és testi kimerülés, a kiégés jelei. A munka és a magánélet gyakran több erőt kíván a szakemberektől, mint amennyit ad. Szeretnénk elnyerni a belső békét és új energiára lelni, megtartó hitre vágyunk. A krízishelyzet hozzásegít, hogy eljussunk az igazi önmagunkhoz, s rátaláljunk Istenre.
A kimerültség esélyt ad arra, hogy növekedjünk belsőnkben. Ha stressz a fejben kezdődik, ha a kiégett ember önmagát hibáztatja állapotáért, akkor a változás is ott kezdődik el: magában az emberben. Mi vagyunk azok, akik fel tudunk lépni saját belső hajcsáraink ellen.
Meg tudjuk tanulni, hogy feladataink fontossági sorrendjét átalakítsuk. Be tudjuk gyakorolni, hogy kiegyensúlyozott életet éljünk. Akkor egyre elégedettebbek leszünk, s önbizalmunk erősödik. Aki nem fél a változástól, annak gyakran krízisen kell átmennie. Éppen korlátainkon keresztül fedezhetjük fel a lehetőségeinket, s ez felébreszti bennünk a bizalmat, hogy képesek vagyunk a kezünkbe venni az életünket.
A kiégett ember önmaga foglya. Úgy gondolja, hogy nincs kiút a tehetetlenségből. A változás akkor kezdődik, ha felreped az álarc, amikor nem rejtegeti többé önmaga előtt a munkájával és önmagával szembeni ellenérzést.
Elismerjük, hogy kiégtünk, hogy üresek és kedvetlenek vagyunk. Fáradtságos tanulási folyamat elfogadni önmagunkat. Saját korlátaink között ugyan, de reálisan viszonyulunk önmagunkhoz és a munkánkhoz. A kimerültségből kivezető út így segít hozzá, hogy belsőleg növekedjünk. Ismét hinni tudunk magunkban, gyógyító erőket szabadítunk föl magunkban és másokban. Újra fontossá válnak számunkra az emberi kapcsolatok, a mély tapasztalatok, víziók, értékek és célok. Akkor meg tud erősödni bennünk az akarat, hogy másképp cselekedjünk, s önbizalmunk is növekedni fog. S ekkor értelmet nyer a munkánk.
A burnout-ot, azaz a kiégést tehát nemcsak katasztrófaként élhetjük meg, hanem valódi lehetőségként a változásra. Fel kell ismernünk és el kell fogadnunk határainkat és korlátainkat ahhoz, hogy rátaláljunk a békéhez vezető útra.
Az ember életében elmaradhatatlan szerepet játszik a szeretet adása és fogadása, ami képes mindent jóvá tenni, megjavítani, a bűnt is elégetni az ember lelkében, valamint megélhetővé tenni a szeretetgyakorlásnak egy életen át megtartó erejét, a szeretet adójára is visszasugárzó gyógyító hatását.
A konferencián elhangzott 10 előadás több oldalról közelítette meg és járta körül a témát (szociális terület-gyermekvédelem, zárt intézet, a nevelési és oktatási terület). A szupervízió, a reziliencia fejlesztése nagyon fontos eljárások a kiégés megelőzése szempontjából. A konferencia nagy érdeklődés mellett zajlott le, közel 100 szakember regisztrált és hallgatta az előadásokat.
Az előadások prezentációi
Dr. Csomortáni Zoltán előadása
Dr. Petróczi Erzsébet előadása
Dr. Petróczi Erzsébet és Nagyné Dr. Hegedűs Anita előadása
Dr. Tandari-Kovács Mariann előadása
