November 5-én a második „Hírvivők” konferenciára került sor a Gál Ferenc Főiskola megújult Klebelsberg termében „Értékkereső társadalom – értékadó közösségek” címmel. Nagy érdeklődés követte a teológia, pedagógia, orvostudomány, szociális munka és pszichológia hazai, új-zélandi és török képviselőinek magyar és angol nyelvű plenáris előadásait.
Ezek sorában Kozma Gábor rektor, a Neveléstudományi Tanszék vezetője a keresztény értékek és a társadalmi érdekek összefüggéseiről, Serfőző Levente oktatási helynök, egyetemi lelkész a katekéta közösségteremtő szolgálatáról, az ehhez tartozó kompetenciákról és feladatokról, valamint Kothencz János, a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató főigazgatója az ÁGOTA mint közösség a közösség szolgálatában címmel tartott előadást. A továbbiakban Kecskeméti Mária új-zélandi pszichológia professzor a közösségen belüli veszélyeztetettség és a megmaradás kérdéseit, Gülden Güvenç szociálpszichológia professzor, az isztambuli Işık Egyetem Pszichológia Tanszékének vezetője, a nők és a család törökországi társadalmi helyzetét elemezte.
Malustyikné Király Ibolya fõorvos a jánoshalmi kistérségben működő egészségmegőrző közösségi modell eredményeit mutatta be, Tikász Sándor, dandártábornok, a Szegedi Fegyház és Börtön parancsnoka, a GFF pszichológia tanára a bűntetés-végrehajtásban működtetett egyházi, karitatív tevékenységet elemezte.
Délután nyolc műhelyfoglalkozáson nyílt lehetőség a mindennapi gyakorlat során szerzett tapasztalatok kicserélésére. Az Új-Zélandon alkalmazott intra-aktív pedagógiai módszerről, a közösség által segített életmódváltás jánoshalmi modelljéről, a mindennapokban jelentkező stressz helyzetek kezeléséről, az iskolai nevelő munkát segítő mentalizáció gyakorlatáról, az evangéliumi örömhír átadásának feladatairól és eszközeiről, a társas készségek hiányáról és fejlesztéséről, a szerhasználók körében alkalmazható érték-, közösségteremtõ dinamikáról, valamint gyermek- és ifjúsági közösségek szerepéről az öntudatos kereszténnyé válásban.
A konferencia rendhagyó zárülésén a résztvevők élménybeszámolói a személyes kapcsolatok világába vezettek be. Ezek pozitív érzelmekről, együttes élményekről, közösségi örömökről, tiszteletről, az emberi méltóság megbecsüléséről, a hivatásszemélyiség eredményességéről és a szeretetről szóltak, amelyek az értelmes emberi létezés közös gyökerei. A „szeretet művészetének” gyakorlásához – mint ahogy minden művészet gyakorlásához – fegyelem, koncentráció, türelem szükséges, valamint az, hogy a szeretet mindennél előbbre való gondunk legyen. Ennek a művészetnek a gyakorlására hív meg minket Isten, és ebből az iskolából csak életünk végén fogunk abszolválni.
